DogdeLux 

Avagy az ön mindennapjainak segítőkeze.

Minden egy ködös, novemberi péntek reggel kezdődött. A reggeli szokásos gyors internetezés közben hirtelen  egy meggyötört, végtelenül szomorú kutyaszempár nézett rám. Továbbgörgettem. Nem rám tartozik. Aztán vissza, elolvastam a kidobott kutyus történetét. Összefacsarodott a szívem, ő nem kell senkinek. Egész nap csak azon a kutyán járt az eszem és estére megérett az elhatározás, hogy másnap érte megyek. Így is lett, szombaton reggel 9 órakor már hazafelé autóztam egy büdös,loncsos, ápolatlan kiskutyával. A hétvége az ismerkedéssel, fürdéssel, Lencsi élvezte a gondoskodást.

Gyorsan eltelt a hétvége, hétfőn reggel elbúcsúztunk az új családtagtól és dolgozni mentünk. A hideg zuhany délután hazaérkezéskor ért, amikor a szomszéd kissé feldúltan közölte, hogy Lencsi egész nap ugatott. Így ment ez napról napra. Próbáltam megoldást találni a problémára, de minden próbálkozásom csődöt mondott. Majd a kollégám ötletét követve jutottunk el a csodálatos kutyapanzióba, ahol nagy szeretettel fogadták Lencsit és ezután a hétköznapokat a panzióban töltötte, míg mi dolgoztunk. Egy reggel, amikor Lencsit a panzióban hagytam, ráébredtem,hogy én is ezt akarom csinálni: kutyákkal foglalkozni egész nap. Az álmot valóra váltottuk, megnyílt a DogdeLux, ahol igényes körülmények között tölthetik idejüket a kiskutyák, amíg a gazdik a dolgukat intézik, dolgoznak, vagy nyaralnak.